Múltunk

A REGNUM MARIANUM KÖZÖSSÉG

A Regnum Marianum kifejezés jelentése: Mária országa.
A XIX. század végén Budapesten 9 katolikus pap-hittanár közösségi életet kezdett a fiúifjúság nevelésére. Szerzethez hasonló, de fogadalom nélküli közösségben éltek. Vezetőjük a választott házfőnök. Céljuk az volt, hogy hazánk – Szent István királyunk szándéka szerint – valóban Mária országa legyen. Az alapítók lelki mentora és támasza Prohászka Ottokár esztergomi spirituális, később püspök, a híres szónok és író volt.

    A mozgalom 1898-ban Mária Kongregációként indult. Röviddel a cserkészmozgalom magyarországi elterjedése után a Közösség alapító tagja lett a Magyar Cserkészszövetségnek, 3. sz. Regnum Marianum Cserkészcsapatok néven. A kétféle gyermeknevelő irányzat értékeit egyetlen életstílusba ötvözték, melynek jelmondata: „Gratia supponit naturam” (A kegyelem a természetre épül).

    1901-ben Majláth Gusztáv erdélyi püspök megvette számukra a Budapest VII., Damjanich u. 50. sz. alatti házat. Az udvar közepén egy kápolna épült, a közösségi élet és nevelés központja. A rendszeres kirándulások, táborok, szakkörök lehetőséget adtak a fiatalok nevelésére, mindezt imádságos lelkülettel. Kórusuk, zenekaruk és bábszínházuk is volt. Nyomdájuk, az „Élet” nyomda sok ifjúsági könyvet adott ki. Havi folyóiratuk, a „Zászlónk” 10–18 éves fiúknak, „Nagyasszonyunk” a leányoknak, a „Kispajtás” pedig a 10 év alatti korosztálynak szólt.
A kommunizmus nem kímélte a Regnumot sem. 1951-ben a Házat államosították, az atyákat az egyházmegye plébániáira helyezték. De a Közösség folytatta tevékenységét, titokban szervezve a csoportok találkozóját, táborokat és más eseményeket.
Közben a nevelés kiegészült a lányokkal is, és idővel az ifjúsági csoportok 18 éves koruk után is együtt maradtak. Így a Regnum mindenki számára nyitott lett, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.
A zaklatások folytatódtak. Három külön koncepciós perben (1961, 1965 és 1971) 13 papot ítéltek el összesen 71 évre, 3 laikus vezetőt pedig összesen 4,5 évre. A közösség vezetői és egyszerű tagjai is gyakran szenvedtek hátrányt (munkahelyről történő elbocsátás; egyetemi felvétel elutasítása; papok elhelyezése kis, távoli plébániákra). Az ifjúsági vezetők viszont az éppen szabadlábon maradt atyákkal együtt tovább vezették a Közösséget, így az atyák felelős partnereivé nőttek fel. A Regnum Marianum volt az egyetlen, magyar ifjúsággal foglalkozó közösség, amely az állandó zaklatások ellenére folyamatosan élt és működött a kommunista rezsim alatt.
1991-ben R(egnum) M(arianum) K(atolikus) K(özösség) E(gyesület) néven civil szervezetként bejegyzik a Bíróságon. 1997-ben Regnum Marianum néven Paskai László bíboros jóváhagyja alapszabályát, egyházi magántársulásként. A Regnum legfőbb vezető testülete a Házigyűlés (küldöttközgyűlés), 6 tagú választott vezetősége: a házfőnök és 5 tanácsadója. A Regnum struktúrája fokozatosan alakult ki. Az 1980-as évektől rétegekbe (korosztályokba) fogják össze a csoportokat. Másrészt „helyi Regnumok” alakulnak, előbb Budapest külső kerületeiben (Újpest, Remete…), majd később Budapest vonzáskörzetében (Nagykovácsi, Szentendre…)
A Regnum saját, 3 féléves vezetőképző tanfolyama a „Patkoló”. 2005-ben indult a másik, szintben és stílusban különböző vezetőképző: a féléves „Műhely”. 1989-ben Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, ifjúsági referens felkérésére regnumiak indították el az Országos Katolikus Ifjúsági Vezetőképzőt („Hajszoló”), amely 3 vidéki helyszínen működött.
A Regnum tagjai nemcsak a mozgalom belső életét munkálják, hanem a Magyar Katolikus Egyház építésében több más feladatot is vállalnak. Ezért a Közösség ma így fogalmazza meg küldetését: a magyar Egyház szolgálata, melyet elsősorban az ifjúság nevelésével valósít meg.
1991 júliusában rendezték meg a Zánkai Nagytábort, 40 éves üldöztetés után először az egész Regnum számára. A táborban 1100 fő vett részt. A második Zánkai Nagytábor – 1600 fő részvételével – 2001-ben volt.
Ma a Regnum Marianum közösségnek mintegy 3000 tagja van, köztük 30 pap és 2 püspök (Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek és Balás Béla kaposvári püspök).

Irodalom:
Emődi László: A Regnum Marianum története 1900–1970. Bécs, 1989, Magyar Egyházszociológiai Intézet. Kézirat.
Dobszay János: Így vagy sehogy. Fejezetek a Regnum Marianum életéből. Budapest, 1991, Zászlónk Stúdió.
Dobszay János: Mozaikok a Regnum életéből. Budapest, 1996, Corvinus.