Lelkiségünk

A REGNUM MARIANUM LELKISÉGE

   Alapító atyáink a 19. század végén Néri Szent Fülöp derűs, imádságos stílusában kívántak működni, Emődi László atya említi könyvében, hogy levélváltás folyt bresciai oratoriánusokkal. Kollégiumukat Filippinum-nak nevezték el. Később vették fel a Regnum Marianum nevet. Az alapító atyák azt akarták, hogy a fiatalok valóban hívő keresztényekké váljanak, és Mária példájára igyekezzenek Isten akaratát követni, igent mondani az ő hívására, hitüket másoknak is átadni.
A cserkészet meghonosításával egészséges jellemre és a természet szeretetére is akartak nevelni, egybefogva a természetes és lelki nevelést. A természetjárás nemcsak egészséges életmódra nevel. A természet szépségeinek szemlélése csodálatot vált ki, és a csodálkozás imádásban folytatódik a Teremtő iránt, aki ezt alkotta és nekünk adta.
A régebbi időkben a lelkiségi mozgalmak fogalma ismeretlen volt. Az Egyház régebbi történetében ennek a kifejezésnek a tartalma megegyezett a szerzetesközösségek sajátos karizmájával, liturgiájával, szemlélődő, szolgáló életével. A zsinat utáni időszakban fokozatosan megjelentek és kibontakoztak a különféle lelkiségi mozgalmak igen széles körben, most már minden krisztushívő kincseként. Ezek – a nagy közösséggel egységben maradva – sajátos karizmáikat élték és élik meg mindig megmaradva az apostol tanításában, amelyet az 1. korintusi levél nagy és lendületes alapvetésében rögzít. (1 Kor 11., 12. és 13. fejezetek)

   A Regnum egyetlen mozgalommal sem kötelezte el önmagát,. ugyanakkor több atya és civil testvér, regnumi tagságát megőrizve, ezen mozgalmakban igen tevékeny szerepet vállalt. Így ismertette és megosztotta a mozgalmak kincseit közösségünkkel. Ez a folyamat most is tart.  A szalézi, jezsuita és taizéi közösség lelkiségi kincsei különösen is fontossá váltak, mások mellett.
Így tehát elmondható, hogy lelkiségünk a Katolikus Egyház lelkisége, ugyanakkor számos fiatalos stílusjeggyel. Minden csoportunk évi legalább egy lelkigyakorlaton vesz részt, és a nyári nomád táborainkban is van lelki nap, ezen kívül a heti találkozásokon is hangsúlyos szerepet kap a közösségi imádság. Fontosak számunkra a csendben, szentségimádásban való találkozások Istennel.
Az utóbbi években sok tagunk vett részt szentignáci lelkigyakorlatokon, többen a mindennapok lelkigyakorlatát is elvégezték. Adventben keddenként szoktunk összegyűlni közös rorátéra a városmajori templomban – ez idővel kibővült, és jelenleg adventen kívül havi egy alkalommal, minden harmadik kedd hajnalán tartunk egy napindító reggeli szentmisét.

A Regnum Marianum lelkiségét teljes valójában azonban nem tudjuk megfogalmazni, mert a lelkiség megfogalmazhatatlan isteni adomány.

„Számomra az a nagy élmény, állandó öröm, hogy Közösségünk ilyen idős és mégis fiatal” (Molnár Béla)

„A SZÉL OTT FÚJ, AHOL AKAR.
HALLOD ZÚGÁSÁT,
DE NEM TUDOD, HONNAN JÖN ÉS HOVÁ MEGY.
EZ ÁLL MINDARRA, AKI LÉLEKBŐL SZÜLETETT.”        (Jn 3, 8)

Regnumi közösségünk lelkiségi neveléséből sokat visszaadnak Soma atya éjszakai túrái. Őt idézzük:

   Kiszámított időben csendesen felkeltjük a népet, ahogy előre mondtuk: Meglesni a természetet éjszaka. A Napfivér énekével, v. hasonlóval indítunk. Majd elindulunk a sötétben, ami soha nem teljes. Lámpa csak a vezetőknél van szükség esetére. Időnként megállunk, figyeljük a csend hangjait: tücsköket, szél zúgását, más neszeket. Közben szólok arról, milyen jó paplant kaptunk Istentől, a levegő és a felhők által. Egy teliholdas éjszakán csodálatos látvány volt egy széltől hullámzó kalásztenger. Egyszer egy vércsét riasztottunk fel a fejünk felett levő fán…
   Telkek közti keresztnél megállunk rövid imára, ahogy a szántóvetők néztek munkájuk közben a keresztre. Távvezetéknél felolvastam Sík Sándor „Acélember” c. versét, amelyben ehhez hasonlította hivatását. (Hosszú évek után is felemlítették az élményt.) Fennsíkról látszó falu alvó lakóiért imádkoztunk.
   Ha elfogytak a látnivalók, imádkozunk azokért, akik nem tudnak aludni, akik virrasztanak betegek felett, ügyeletben lévőkért. Azokért is, akik dorbézolással töltik az éjszakát, vagy akik éppen a sötétben rosszra készülnek…
   Pirkadatkor a madarak reggeli imájukat kezdik. A csendünk is oldódik. Napfelkelte előtt kiérünk egy keleti magaslatra, ott szentmise. A fáradtság ellenére nagyon jó kedvre derül a társaság.
   Mindez együtt edzés, aszkézis (vidáman, a teljesítmény örömével), romantika, természetszeretet, szemlélődés, közös élmény, szentmise. A Regnum élménypedagógiájának harmonikus egységében. 

Molnár Béla atya (Házfőnök 2001-2013)
Monostori László atya (Hatok tag 2010-)
Somogyi Sándor „Soma” atya (Házfőnök 2013-)